“ahol most ülünk, mint a szélkakasok meghitten, meghittebben ölelkezve / egyikünk lecsúszik, vagy inkább nyolcan csúsznak, szemekkel felfelé / tompa szemekkel, amíg az ösztönünk engedi a tompaságot” – a német Georg Leß versei Lesi Zoltán és Nemes Z. Márió fordításában.

“A középkorú férfinak, / aki nem tud a feleségével szeretkezni, / hiába egykori erekciós tekintélye, / leszegett fejjel, Walt Whitman gyengédségével / és leleményességével kell izgatnia kedvese mellét.” – az amerikai Tony Hoagland verse Nagy Dániel fordításában.

“Ilyen az élet: / megannyi taknyolást megúszni, / majd egy vadiúj paklin eltörölni, / elkétlábútlanodni, míg a vér / lövell belőlünk, nem a sperma.” – a spanyol Antonio Rivero Taravillo verse Imreh András fordításában.

“Végigtapogattuk egymást vadul, durván, / s mikor hazaértünk, üres volt a kezünk, / még most is néha üres kezünket látjuk,  / bár akkor nem éreztem, de most megijeszt” – Vicent Andrés Estellés valenciai katalán költő verse Nemes Krisztina fordításában.

a bensőségesség ellen

egy maréknyi puttó esik a földre
küzdenek, kimúlnak
és senki nem olvas róluk, küzdenek és kimúlnak

de az egyik a lehető legfurcsább módon
a homlokára zuhan a rajból, mint

mézes korsó mélyére, az énbe, és többé
nem talál ki, így születek, krónikása

a ragacsos keringéseknek

 

a következő ellen

senki sem lakik itt sokáig, vagy remegteti az elmét, szövi a cselekményt
a dekorációs osztálynál leselkedünk, az ágyakat régen szétszedtük
addig forogtam, amíg szilánkjai a testembe kerültek:
kis körfűrész az idegen éjszakák ellen

légzés helyett morgunk, fent szélkakasok csattognak, téves riasztás
vélhetően titokban estünk ide, és abban is maradunk, kilessük az ajánlatokat
ritkítjuk az átlagos vásárlókat, kifejlettek, számuk állandó
és soha nem ízletesek, így gyorsan alkalmazkodunk a Földön:
vásárlói csontokból, szűk és szűkebb a fészkünk, ahogy
az éhség nő, mint az áruló zsír, sápadtan csap fel a lángja
ahol most ülünk, mint a szélkakasok meghitten, meghittebben ölelkezve
egyikünk lecsúszik, vagy inkább nyolcan csúsznak, szemekkel felfelé
tompa szemekkel, amíg az ösztönünk engedi a tompaságot
tekintetünket megélesíti a magaslati szél, kivéve
akik már csak gyerekhajszerű, arany foltok a járdán

meghitten és tompán bámul vissza egy átlagváros

 

 

Lesi Zoltán és Nemes Z. Márió fordítása

Az eredeti szövege az éhségputtók éjszakája (die Nacht der Hungerputten, kookbooks, 2023) című kötetben jelentek meg. A kötet magyarul a PRAE Kiadó gondozásában jelenik meg 2025-ben.

“A középkorú férfinak, / aki nem tud a feleségével szeretkezni, / hiába egykori erekciós tekintélye, / leszegett fejjel, Walt Whitman gyengédségével / és leleményességével kell izgatnia kedvese mellét.” – az amerikai Tony Hoagland verse Nagy Dániel fordításában.

“Ilyen az élet: / megannyi taknyolást megúszni, / majd egy vadiúj paklin eltörölni, / elkétlábútlanodni, míg a vér / lövell belőlünk, nem a sperma.” – a spanyol Antonio Rivero Taravillo verse Imreh András fordításában.

“Végigtapogattuk egymást vadul, durván, / s mikor hazaértünk, üres volt a kezünk, / még most is néha üres kezünket látjuk,  / bár akkor nem éreztem, de most megijeszt” – Vicent Andrés Estellés valenciai katalán költő verse Nemes Krisztina fordításában.

“Mint a víz illata, oly elemi, / tisztaság s mély bizalom illata, / —vagy nem is illat— maga a bozót / földből sarjadt, üde tisztasága, / lényegi, ősi és makulátlan.” – Vicent Andrés Estellés valenciai katalán költő versét Nemes Krisztina fordításában közöljük.

“(Tudom, hogy vannak nők / a parton, s mint vékony takarót emelnek / fel minden hullámot, ujjuk közé fogva, // hátha ölelhetik a gyermeket újra.)” – Vicent Andrés Estellés valenciai katalán költő versét Nemes Krisztina fordításában közöljük.

“szeretném, ha mint az egybehordott / kövek, szavaim megvédhetnének / nyelvet, országot, az életünket, / s hogy ne tudja senki, mi a nevem, // ahogy nem tudják azt sem, ki rakta a kőfalat.” Vicent Andrés Estellés valenciai katalán költő versét Nemes Krisztina fordításában közöljük.

“Emeld poharad a halál táguló pupillájára. Döntsd le – a föld éppen táguló méhszájára. / Egy kövér hernyó a nyugágyon füstkarikákat fúj a tükörre.” – az ír Alice Kinsella verse Hegymegi Flóra fordításában.

“Két keskeny felhő: / mankók  // Sántítva / sétálsz / a Tejúton” – a német Rose Ausländer verse Bordás Máté fordításában.

“Hallom a csatorna énekét / fényes fehér vécéülőkém alatt, és tudom, / hogy valahol valamikor el fogja érni a tengert: / sirályok és kardhalak találják majd folyónál gazdagabbnak.” – Frank O’Hara verse Mohácsi Balázs fordításában.

“mi új / az évezredes // iszapban, kovakőben, lövedékben, / repedt cserépben, / halcsont nyakékben” – az Imreh András vezette ír workshop résztvevői, Doktor Virág, Pintér Leila és Widder Zsuzsa Seameus Heaney versét fordították.

“Még a legutoljára hagyott emlék is üresen kong, / még a lélek zöld foszlánya is tovaillan.” – a koreai Kim Chu-in verse Pál Dániel Levente fordításában.

“Írói stílusa csillámlik, / akár az ezüst”. A koreai Kim Chu-in verse Pál Dániel Levente fordításában.

“Májusi vadrózsák borítják a sík mezőt, felette méhek dongnak. / A láthatáron ül az idő, mozdulatlan.” – A koreai Kim Chu-in verse Pál Dániel Levente fordításában.

“ha az üveggekkó emlékezne / maró pompádra, / mesélhetnének nekem az öröm / és a gyönyör vidékéről.”. Az olasz Antonio Veneziani verse Kerber Balázs fordításában.

“A tömegsír amiben mind azt várjuk hogy kivirágozzunk / & szaporodjunk Olyan mint valami ötvözet // üvegház & egy inszeminációs központ között”. A román Radu Vancu verse André Ferenc fordításában.

“Hideg este, húgom és én. / Odakint a lámpák krókuszok. / Ő alszik, én felkelek és / A holdra bámulok.”. Medbh McGuckian ír költő verse az Imreh András és Mesterházi Mónika vezette ír fordítói workshop résztvevőinek fordításában. A fordítók: Widder Zsuzsa, Tarnai Csillag, Szabó Krisztina, Pintér Leila, Páricsy Lilla, Makai Aliz és Bakó Sára.

“abba az életkorba értem / amikor már nem elégít ki / ha csak nekem megy jól a sorom”. Alexandru Vakulovski moldáviai román költő versét Lövétei Lázár László fordításában közöljük.